Jámbor András meghatódik magától, és learatja a művelt publikum tapsait

„Nézzük a Fodor Gábor Lemondási Emlékverseny mai szereplőjét.

Jámbor András maximális pontszámmal oldotta meg a kötelező feladatot, azaz a tripla leszúrt közéleti öngyilkosságot – kiváltva ezzel az igényes közönség elismerését. Mérő Vera csak azért nem ajánlotta még föl, hogy majd 2030-ban rá szavaz, mert ahhoz át kéne költözni a Józsefvárosba, és olyat egy diktatúra által végletekig elnyomott közszereplő nem csinál. Mármint elméletiekben sem, mert gyakorlatban amúgy sem lesz rá lehetősége, mivel addigra hírmondó sem marad mindabból, amit baloldaliként, liberálisként, progresszívként, urbánusként ismertünk az elmúlt 35 évben.

Ennek a társulatnak a perverz logikája szerint ugyanis az számít tényezőnek, aki megszűnik, félreáll, föláldozza magát a mozgalomért (értsd: reménybeli állami megbízásokért és tisztségekért). Ezt követelték a Demokratikus Chartába besorolni nem akaró liberálisoktól, akiket nem érintett meg Szárszó szelleme, és életidegen doktrinerként nem ismerték föl az Antall-fasizmus által jelentett veszélyt.

Hogy azután elröppenjen néhány évtized, és a Szárszói Szuicid Szövetség immár a köreikbe megtért, még élő Antall-fasisztákkal közösen ordítsa ugyanazt zöldeknek, libertáriusoknak, anarchistáknak, máshogy konzervatívoknak. Nincs helye most a fanyalgásnak, a különcködésnek, az elvszerűsködésnek, most mindent félre kell tenni, kötelékben repülni, jól szavazni, mert ez a Realitás.

Realitás az, ha nem létezel.

Ha semmi nem létezik, csak a sértettségük, a gyűlöletük és a bankszámlájuk.

Aki ennek megfelel, az ugyanazt fogja kapni jutalmul, mint a kiközösítettek büntetésül. Ez történt Jámbor Andrással is, akivel 10-15 éve ugyanannak a lazán szerveződő társaságnak a tagjai voltunk. Fiatal és akkortájt középkorúsodó újságírók, bloggerek, potenciális közszereplők. Volt ott mindenki, akkori indexesektől és hávégésektől az akkori mandinereseken és népszabisokon át a balos mércésekig és a jobbikos alfahíresekig. De voltak közös pontok. Egyikünk sem tartozott a szorosan vett NER-be, tehát jelenleg polgári ellenállásként a szárszói gyűlölettéziseket szó szerint fölmondó Heti Válasz és Magyar Nemzet gárdája szóba sem jöhetett, és gyűlölt és rágalmazott minket (együtt és külön-külön) az egykori MSZP–SZDSZ-világ kiérdemesült sajtóhadteste. Mert akkoriban éppen az volt a Realitás, hogy Bajnai mögé kell beállni, és aki nem így tett, azt biztos megvette a Fidesz, vagy náci, vagy ami még annál is rosszabb: schifferista elempés.”

Nyitókép: Képernyőfotó